Tweetalige artikelen - De diamantcent

A gyémántkrajcár

(Benedek Elek nyomán)

Egyszer volt egy szegény asszony és annak egy kakasa. Egyszer a kiskakas a szemétdombon talált egy gyémántkrajcárt. Boldogan szaladt haza, hogy az asszonyának adja. Arra járt a török császár, és megállította:
- Állj meg, kakas, add nekem a gyémántkrajcárt!
- Nem adom - mondta a kiskakas -, szegény az én asszonyom, neki viszem haza.De a török császár nem elégedett meg ezzel. Elvette a kiskakastól a gyémántkrajcárt, hazavitte, és betette a kincseskamrájába.
Megharagudott a kiskakas, szaladt a török császár után egészen a császár udvaráig. Ott felszállt a kerítésre, és elkezdett kukorékolni:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!
A török császár elkergette a kerítésről, de ő átszállt a kapura, és onnan kiabálta:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!Amikor a török császár a kapuról is elkergette, átszállt a kerítésre, a kerítésről a kútra, és egyre kukorékolta:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!Erre a császár nagyon mérges lett. Bement a palotája legbelsőbb szobájába, hogy ne hallja a kiskakas kukorékolását, de hiába, mert a kiskakas átszállt az ablakpárkányra, és onnan kiabálta:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!
A török császár kikiáltott a szolgálónak:- Fogd meg a kakast, és dobd be a kútba!
Szaladt a szolgáló, megfogta, és beledobta a kakast a kútba. A kútban a kiskakas így szólt: - Szívd fel, begyem, a vizet, szívd fel, begyem, a vizet! - és a begye felszívta az összes vizet. A kiskakas kirepült a kútból, visszaszállt az ablakpárkányra, és nekiállt kukorékolni:- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!
- Ejnye - kiáltotta a török császár -, hát mégis él ez a kakas?! Hej, szolgáló, fogd meg, és dobd az égő kemencébe!
Szaladt a szolgáló, megfogta a kiskakast, és bedobta az égő kemencébe. De a kiskakast a tűz sem égette meg, elkezdett kiabálni:
- Ereszd ki, begyem, a sok vizet, hadd oltsa el a tüzet!
És a víz eloltotta a tüzet. A kiskakas kiszállt a kemencéből, vissza a török császár ablakába.
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!
A török császár ekkor még mérgesebb lett. Volt a kertjében egy nagy darázsfészek. Hívta a szolgálót, és így szólt:
- Dobd a kiskakast a darázsfészekbe, ott majd agyon csípik a darazsak!
Szaladt a szolgáló, megfogta a kiskakast, vitte a kertbe, és bedobta a darázsfészekbe. De a kiskakast a darazsak sem csípték agyon, mert csak szólt a begyének:
- Szívd fel, begyem, a darazsakat! - és a begye felszívta őket.
A kiskakas kirepült a darázsfészekből, vissza a török császár ablakába, és újra kukorékolta:
- Kukurikú, török császár, add vissza a gyémántkrajcáromat!
- No, megállj, kakas! - mondta a császár, és megparancsolta a szolgálónak, hogy hozza be a kakast. A szolgáló megfogta, bevitte a török császárnak, aki bedugta a bugyogójába.
- No, itt most kukorékolhatsz - mondta a török császár, de a kiskakas nem kukorékolt, hanem azt mondta a begyének:
- Ereszd ki, begyem, a darazsakat, hadd csípjék meg a török császárt!
A darazsak kiszálltak, csípték a császárt, aki ugrált és ordított fájdalmában. Megparancsolta a szolgálónak, hogy vigye a kakast a kincseskamrába, és adja vissza neki a gyémántkrajcárt.
A szolgáló vitte a kiskakast. A kincseskamra tele volt ezüsttel, arannyal, gyémánttal, és ott volt a gyémántkrajcár is. A kiskakas akkor azt mondta a begyének:
- Szívd fel, begyem, a sok pénzt, szívd fel, begyem, a sok pénzt!
A begye felszívott egy kád ezüstöt, még sem lett tele. Felszívott egy kád aranyat, azzal sem lett tele. Felszívott egy kád gyémántot, ezzel már tele lett. Uccu, szaladt a kiskakas haza, odaadta a sok kincset az asszonyának. Ezután az asszonynak nem volt már sem ennivalóra, sem meleg szobára gondja, és még ma is élne, ha meg nem halt volna.

begy - a madarak gyomra
bugyogó - a törökök bő nadrágja

____

De diamantcent

Er was eens een arme vrouw en haar haan. Op een keer vond de kleine haan op de vuilnisbelt een diamantcent. Gelukkig rende hij naar huis, om dat aan zijn vrouw te geven. Daar liep de Turkse keizer en hield hem staande:
"Blijf staan, haan, geef mij de diamantcent!"
"Ik geef hem niet" zei de kleine haan, "mijn vrouw is arm, ik breng hem naar huis voor haar."
Maar de Turkse keizer nam hiermee geen genoegen. Hij nam de diamantcent van de kleine haan af, bracht het thuis, en stopte het in zijn schatkamer.
De kleine haan werd boos, hij rende de Turkse keizer achterna, helemaal tot aan het keizerlijk hof. Daar streek hij op de schutting neer, en begon te kraaien:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
De Turkse keizer joeg hem van de schutting af, maar hij vloog naar de poort, en schreeuwde daarvandaan:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
Toen de Turkse keizer hem ook van de poort wegjoeg, vloog hij naar de schutting, van de schutting naar de put, en kraaide onafgebroken:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
Hierop werd de keizer erg boos. Hij ging naar zijn paleis naar zijn meest binnenste kamer, om de kleine haan niet te horen kukelen, maar helaas, de kleine haan vloog over naar de vensterbank, en schreeuwde daarvandaan:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
De Turkse keizer riep uit naar de dienaar:
"Pak de haan, en gooi hem in de put!"
De dienaar rende, pakte hem beet, en gooide de haan in de put. In de put zei de haan:
"Zuig op, mijn maag, zuig op, mijn maag, het water!" en zijn maag zoog al het water op. De kleine haan vloog de put uit, vloog terug naar de vensterbank en begon te kraaien:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
"Asjemenou" schreeuwde de Turkse keizer "brrr, deze haan leeft nog?! Hei, dienaar, pak hem, en gooi hem in de brandende oven."
De dienaar rende, pakte de kleine haan, en gooide hem in de brandende oven. Maar het vuur verbrandde de kleine haan ook niet, hij begon te schreeuwen:
"Laat het eruit vlooien, mijn maag, het vele water, laat het het vuur blussen!"
En het water doofde het vuur. De kleine haan vloog uit de oven, terug in het raam van de Turkse keizer.
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
Toen werd de Turkse keizer nog bozer. In zijn tuin was een groot wespennest. Hij riep de dienaar en zei:
"Gooi de kleine haan in het wespennest, daar zullen de wespen hem doodsteken!
De dienaar rende, pakte de kleine haan, bracht hem naar de tuin en gooide hem in het wespennest. Maar de wespen staken de kleine haan ook niet dood, hij hoefde alleen maar zo tegen zijn maag te spreken:

"Zuig op, mijn maag, de wespen!" en zijn maag zoog hen op.
De kleine haan vloog vanuit het wespennest, terug in het raam van de Turkse keizer, en kukelde opnieuw:
"Kukeleku, Turkse keizer, geef mijn diamantcent terug!"
"Pas maar op, haan!" zei de keizer, die hem in zijn broek propte. "Nou, hier mag je dan kukelen" zei de Turkse keizer, maar de kleine haan kukelde niet, maar zei tegen zijn maag:
"Laat ze eruit, mijn maag, de wespen, laat ze de Turkse keizer steken!"
De wespen vlogen eruit, staken de keizer, die heen en weer sprong en brulde van de pijn. Hij beval zijn dienaar om de haan naar zijn schatkamer te brengen, en de diamantcent terug te geven.
De dienaar bracht de kleine haan erheen. De schatkamer was vol met zilver, met goud, met diamant, en daar was ook de diamantcent. Toen zei de kleine haan tegen zijn maag:
"Zuig op, mijn maag, het vele geld, zuig op, mijn maag, het vele geld!"
Zijn maag zoog een kuip zilver op, toch werd hij niet vol. Hij zoog een kuip goud op, daarvan werd hij ook niet vol. Hij zoog een kuip diamant op, hiermee werd hij al vol. De kleine haan rende naar huis, hij gaf de vele schatten aan zijn vrouw. Hierna had de vrouw geen zorg meer, niet voor het eten, noch voor de warme kamer, en zij zou zelfs vandaag nog leven als ze niet overleden was.

Tijdschrift Most Magyarul!

Hongarije magazine nr 26

Voorjaar 2004

Nr 46 verschijnt in april 2009